26 éves vagyok. Épp most kentem össze az egész
hasam csokival. Volt egy barátom aki felnőtt. Mindig furcsán néz rám azóta. A
tekintetében egyszerre van lenézés, és irigység. A barátom szerint fel kéne
nőnöm, hogy legyen belőlem valaki. Szerintem pedig gyereknek kell maradnom,
hogy ne nézzek le senkit. A barátom, aki annyi idős mint én, de már három éve
'fel van nőve', szóval szerinte az élet szar. Nehéz, és szomorú. Szerinte ezt minél hamarabb
megtanulom, annál könnyebb lesz nekem. Szerintem annyi fontosabb dolgot kell
megtanulnom, mint felnőni a gondoknak. Szerinte az élet nem játék. A problémákat
meg kell szüntetni. Szerintem az életben a problémák csupán egy játékban a
feladványok, minden váratlan helyzetben izgatott leszek, és igen tudom, hogy mi
az a halál, és mi az a nyomor. Tudom micsoda fájdalom elveszíteni valakit.
Viszont azt is tudom, hogy akivel együtt játszom, az nem fog kinevetni ha
vesztek. Aki játszani szeret, az nem csal, és nem tapossa le a másikat a
győzelemért. Engem csak azok az emberek tudnak bántani, akik azt hiszik, hogy
felnőttek. Akik a halálukat jelölték ki a célnak, és minden lépésüket az addig
tartó félelmük motiválja; hogy veszthetnek, miközben azt hazudják, hogy az élet
nem is játék. Az élet egy olyan játék ahol mindenki vesztes. Ezt én mondom.
csak azok nyernek akik a játékot szeretik és nem a győzelmet. Van a hasamon egy
mogyoró darab is. Gondolom minden tartalmaz nyomokban mogyorót és Istent.
2013. május 12., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
...ez a gyomromig hatolt! Fájt és ízlett!
VálaszTörlés